CMAS történelme
Brüsszelben, 1958. szeptember 28-án, a víz alatti tevékenységek szabályozását célzó nemzetközi kongresszuson határozták el a Német Szövetségi Köztársaság, Belgium, Brazília, Franciaország, Görögország, Olaszország, Monaco, Portugália, Svájc, az Amerikai Egyesült Államok és Jugoszlávia küldöttei egy világszövetség létrehozását. A CMAS (Confédération Mondiale des Activités Subaquatiques) nem sokkal később, 1959. januárjában Monacóban jött létre, már 13 európai ország, valamint az USA és Brazília egyes búvárszervezeteinek szövetségeként. A szervezet első elnöke Jacques-Yves Cousteau kapitány volt.
Napjainkban a CMAS római központtal Búvár Világszövetségként (Wold Underwater Federation) működik - soraiban öt kontinensről mintegy 130 tagszervezettel -, és non profit szervezetként foglalkozik a könnyűbúvár sport, -technika és -tudomány számos ágával, ezen belül kezdettől fogva a kedvtelési célú búvárkodás oktatásával, majd később a technikai merülésekkel is. (Jelenleg a CMAS alelnöke Dr. Nyíri Iván, a magyar szakszövetség elnöke.)
A CMAS több mint egy oktatási rendszer. A sport a kezdeteknél a szabadtüdős szigonyos halvadászatot jelentette, napjainkig azonban a világszövetség sportbizottsága már hét másik búvár sportág kontinens- és világbajnokságait irányítja (uszonyos, tájékozódási, apnoé, rögbi, hoki, céllövés, fotó-video), amelyek közül több a nem olimpiai sportágak világjátékain szerepel. (Több búvár sportágban a magyarok a világ élvonalába tartoznak.)
A CMAS tudományos bizottsága a víz alatti környezet- és természetvédelemmel, tengerbiológiával, régészettel, valamint e professzionális tevékenységek amatőr búvárok általi támogatásával foglalkozik. (Hidrogeológiai kutatás és régészet területén is vannak nemzetközileg elismert magyar eredmények.)
A CMAS technikai bizottsága elsősorban az oktatási szabványokkal, módszerekkel és egyenértékűséggel, továbbá biztonsági kérdésekkel, valamint a technikai merülésekkel foglalkozik. A kedvtelési célú légzőkészülékes merülések oktatásának alapjai az 50-es években alakultak ki Európában, elsősorban Nagy-Britanniában (BSAC) és természetesen az Aqua-Lung (scuba) szülőföldjén Franciaországban, valamint ezekkel párhuzamosan az USA-ban. Az oktatás első egységesített szabványait a 60-as évek elején Európában a CMAS, az USA-ban pedig az ugyancsak non profit szervezet NAUI keretében dolgozták ki. Később több profitérdekelt búvároktató szervezet alakult az USA-ban és ügyes üzletpolitikával – a búvárklubok és szövetségek helyett a felszerelés kereskedőkre, búvár boltokra támaszkodva -, valamint jó marketing munkával sikeresen terjeszkedett a világban. Tény, hogy napjainkig már a PADI és az SSI oktatta és minősítette a legtöbb szabadidőben, kedvtelésből merülő búvárt világszerte, és mennyiségi szempontból csak utánuk következik harmadik helyen a CMAS, illetve az általa kidolgozott oktatási rendszert alkalmazó, de más néven minősítő tagszervezetei. Az európai gyökerű CMAS sosem volt híres ügyes üzletpolitikájáról.
Minden jelentős búvár oktatási rendszerben lényegében azonos az elméleti oktatás tematikája, a búvárok hasonló körülmények között azonos felszereléseket használnak, így hasonló az elérendő cél is. Vannak azonban bizonyos eltérések az oktatási- és minősítési gyakorlatban. Míg az amerikai típusú rendszerek több kisebb lépésben, kevesebb gyakorlatot megkövetelve juttatják el a búvárt egy bizonyos szintre, a CMAS-nál ez éppen fordítva van. Amíg pl. merülésvezető szintig (divemaster, háromcsillagos búvár) a CMAS rendszerben 3 minősítő tanfolyamot kell elvégezni, addig pl. a PADI-nál és a NAUI-nál 4 minősítő és egy szaktanfolyamot, az SSI-nál 4 minősítő és 4 szaktanfolyamot. (Nem sorsdöntő kérdés, de az amerikai típusú rendszerekben a minősítési fokozatokkal címeket lehet szerezni, a CMAS-nál csillagokat.) Míg az amerikai típusú rendszerek alapvetően tiltják a dekompressziós merüléseket, a CMAS a kezdetektől fogva inkább tanítja azt. Speciális képzettségeket a CMAS-nál is szaktanfolyamokon lehet szerezni, akár a legmagasabb szintű technikai merülésekhez is. A biztonsági kérdésekben is vannak eltérések a rendszerek között. A CMAS a vízbiztonság érdekében kezdőknél is elvár, illetve kialakít bizonyos szabadtüdős gyakorlatot, vagy például a már elterjedt oktopusz felszerelések ellenére megköveteli a társlélegeztetési gyakorlatot egyetlen légzőautomatával is, vészhelyzet esetére. Egy CMAS merülésvezetőnek legalább 115 merülés tapasztalatával kell rendelkeznie, a PADI-nál 60, az SSI-nál 80 ez a szám. Míg az amerikai típusú rendszerekben két alapfokú tanfolyamot végzett búvár – 4-5 merüléssel a háta mögött – párban nyíltvízi merülésre mehet, a CMAS rendszer csak magasabb minősítésű búvárral párban ajánlja ezt egy hasonló kezdő számára. Mindezek alapján elmondható, hogy megalapozott a CMAS angol jelmondata: „Quality in diving”, amelyet magyarul úgy szoktunk idézni, hogy „Minőség a búvároktatásban”.
Magyarország – a Magyar Búvár Szakszövetség jogelődje révén - 1969-től tagja a CMAS Sportbizottságának, 1991-től pedig a Tudományos- és a Technikai bizottságának is. Így 1992-től beindulhatott Magyarországon is a CMAS rendszerű búvároktatás, és a CMAS magyar oktatói kollégiumának felügyelete alatt azóta is folyik, mégpedig teljes választékban a gyermekbúvároktól a kevertgázos szakoktatókig. Ennek eredményeként ma már közel tizenötezer CMAS minősítésű magyar amatőr és hivatásos búvár van, a világon pedig legalább 6 millió.
Az anyagot összeállította: Násfay Béla CMAS 3* búvároktató